ÚJ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETI ADATOK BARANYA MEGYE SZERB ORTODOX TEMPLOMAINAK PERIODIZÁCIÓJÁHOZ
Vukoszávlyev Zorán
Dunaszekcső - későbizánci alaprajzi rendszer?
Kutatásainkat a felvázolt periodizációs rendszer alapján folytatjuk több éve. A bibliográfiai feltárásokat célzott helyszíni épületdokumentálásokkal egészítjük ki. Az egyes emlékek műemléki felmérésekor és fotódokumentációjának elkészítésekor olyan adatokra is leltünk, melyeket a szakirodalom nem említ. Az 1999-es év nyarán Csongrád megyében, majd 2000 nyarán Baranya megyében felmért templomok dokumentációi a feldolgozás fázisaiban újabb adatokat tártak fel számunkra, melyek a periodizáció finomítására adnak lehetőséget, egyes megállapítások megalapozottságát támasztják alá, ugyanakkor kijelölik részkérdések további kutatásának fontosságát is.
A Duna-menti Dunaszekcsőre legnagyobb számban 1690-ben érkeztek szerbek. Csarnojevity Arzén pátriárka I. Lipóttól kapta a települést 1697-ben,17 ahol berendezte rezidenciáját: tervei szerint innen irányította volna a nemzeti egyházfő a török megszállás alatt maradt területek egyházrészeit. A nagyvonalú tervekben monostoralapítás, gimnázium létesítése és önálló szerb nyomda felállítása is szerepelt. De a politikai viszonyok alakulásával az Udvar nem nézte jó szemmel az akkori határaihoz oly közeli, önállósodni akaró igazgatási rendszert, ezért az elképzeléseket nem hagyta jóvá. Csarnojevitynek 1702-ben el kellett hagynia Dunaszekcsőt. A település mai templomát a kutatási adatok szerint 1759-ben kezdték el építeni. Az egyszerű hajótesthez 1795-ben építették hozzá a tornyot.
A helyszíni felmérések alapján készített szerkesztések egy sajátos alaprajzi rendszert tártak fel számunkra. (1. ábra) A külsőben egyszerű, lineáris oldalfalakkal épített, az oltárnál félköríves apszissal zárt templomtesthez jól elkülöníthetően csatlakozik a toronytest. A fiókos dongaboltozattal fedett, nyomott arányú belső tér az ikonosztáz előtt kiszélesedik, nagy méretű falfülkét képezve az énekesi tereknek. A ikonosztáz vonala nem a külsőben is jelentkező ugrásnál van: a prothézisz és a diakónikon külön falfülkét kap az ikonosztáz mögött, s csak ezen térrész után következik az ugrás a félköríves apszisba való átmenetnél a templomtömegben.
Dunaszekcső, szerb ortodox templom (1760)
Felmérés: Frey Lajos, Hajnal Ödön, Rüll Tamás, Szabó Péter, Szedlacsek Balázs, Szőke Virág. Szerkesztés: Hajnal Ödön.
Felmérésvezető: Vukoszávlyev Zorán
Az alaprajz két lényegi elemét hangsúlyoznánk. A prothézisz és diakónikon ennyire hangsúlyos, szinte önálló térelemként való kezelése ritka a magyarországi emlékanyagban: valójában csak Grábócnál találkozhatunk hasonlóan hangsúlyos megfogalmazásával az oltártérben. Ez már közvetlenebb előkép-rendszert, stílusbeli kapcsolatot sejtet a későközépkori szerbiai szerzetesi építészettel.
A másik, talán még lényegesebb kérdés a szoleát északon és délen bővítő énekesi terek kialakítása. A templomhajó hívek számára kijelölt részéhez képest arányában igen hangsúlyos téregységről van szó. Az énekesi terek alaprajzi megoldása a fentebb vázolt periodizáció XVIII. század közepét jelölő, átmeneti időszakának felel meg, arányrendszerében azonban további figyelmet érdemel.
Már említettük, hogy a pátriárka monostort akart építeni Dunaszekcsőn. S történeti adatok szerint e település a mohácsi-szekcsői püspökség székhelyeként működött, a baranyai területek egyházigazgatási központjaként; 1733-ban csatolták azt a budai püspökséghez. A település fontosságát kiemeli az 1721-es katolikus vizitáció, mely 200 görögkeleti hívőre két lelkészt és egy diakónus jegyez fel. Bár ezen adatok nem mutatnak jelentősebb papi jelenlétet, azonban jogosan feltételezhetjük, hogy a pátriárkával nagyobb számú szerzetesség is érkezett 1690-ben, s az első évtizedekben itt is tartózkodhattak. S a liturgia alatt kántor (énekesi) szerepet is vállaló szerzetesek számára természetesen nagyobb méretű kórustérre is szükség lehetett. Ezzel következésképpen magyarázatot találnánk a templomtér világi-egyházi "térrészeinek" egymáshoz viszonyított arányaira is.
Ezen feltételezések adatszerű bizonyítékokra nem támaszkodnak - a kérdéskör egyházi vonatkozásai mindenféleképpen további történeti kutatásokat igényelnek. S kérdésként vetődik fel, hogy a jóval később datált templomnál miért alkalmaztak volna ennyire hangsúlyozott térfelosztást. Ha feltételezzük az építési dátum pontosságát, akkor erre talán válasz lehet az ortodox emberek hagyományokhoz való ragaszkodása. Ebben az esetben a ma is álló templomban a korábbi, pátriárkai vagy püspöki székhelyként épített templom alaprajzi vonatkozásait vélhetjük megjelenni, természetesen valamennyire újrafogalmazva. Ezzel (is) magyarázható az az alaprajzi hasonlóság, mely párhuzamra szerbiai kolostortemplomok vizsgálatával hivatkozhatunk.
A moravai iskola XIV. századi templomai a szerbiai késő-bizánci kultúrkör közvetítői, letéteményesei. A török hódoltság alatt a szerb művészet, így az építészet fejlődése is lelassult, stagnált több évszázadon keresztül. A Magyarországra bevándorló szerb népcsoportok és egyházi vezetők számára e közvetlen előképek megtartása és újrafogalmazása a hagyományok tiszteletét jelenthette. Grábóc példáján már láttuk ennek kései építészeti megnyilvánulását, ahol teljesen hűen követve a késő-bizánci térszervezést, középkupolás templom épült fel.
Dunaszekcsőnél a hagyományokhoz való kötődés a korai egyházközponti szerep miatt ugyancsak indokolt lehetett. Több, a moravai iskola stílusrendszerében épült templomot vizsgálva egy egyszerűsödési folyamatot figyelhetünk meg e késő-bizánci szakrális tereknél: a középkupola elveszti hangsúlyozó szerepét, az énekesi terek erősen kiülő apszisai redukálódnak, mígnem teljesen beolvadnak a templomtestbe, s a templomtömeg határoló falainak linearitását már csak az apszis félköríves megoldása bontja meg. E kései, letisztuló építési időszakot példázó Satornya temploma közvetlen alaprajzi hasonlóságot mutat arányrendszerében a dunaszekcsői templommal. Az alaprajzi elemzések és vizsgálatok alapján nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a ma is álló templom térképzésekor építészeti előképként a késői moravai iskola akkori emlékeinek mintáját vették alapul az építők.